Mi a franc az a maximalizmus? Ez a baj?
Jajj, dehogyis! Nem baj, de tuti zavar, ha már eddig elolvastad.
Maximalizmus / tökéletesség hajszolása
Harcművészként mindent értek. Tudjátok, mi egész életünkben gyakorlunk, és keressük azt a pillanatot, amikor már mindent tudunk, DE... és itt a lényeg (!), tudjuk, hogy nem érhetjük el. Fitness és karate edzéseken azt vettem észre, hogy a tökéletesség vágya jobban gátolja a hobbi és komolyabb sportolókat, mint segíti. Az az 1-2 versenyző viszont aki szárnyal, igazából segítségül hívja a javítási képességét, hogy még jobb legyen, és el is éri azt, mert ahelyett, hogy lebénítaná, segíti őt. Nos, erről írok egy kicsit részletesebben.
Ha ismerős ez a pár jellemző, Te is maximalista vagy:
komolyan veszed a feladataid
ugyanakkor fontos, hogy jól teljesíts
ez folyamatosan frusztrál, és halogatod, hogy nekiállj (így futnak a percek, órák, megy az idő)
bizony szorongást okoz a határidő, és hogy nem készülsz el, vagy ha csinálsz is valamit, az nem jó, vagy nem elég jó
Van az úgy, hogy ezek a tulajdonságok bizony jó hatással vannak Ránk, de ez csak pozitív beállítottsággal jó, ekkor mondhatjuk, hogy pszichésen egészséges a maximalizmusunk.
Sajnos azonban önmagunknak ártunk, ha csak a 100% feletti teljesítményt éljük meg sikernek, ha az esti vacsora csak akkor oké a szemünkben, ha a család szétdicséri a főztünket. Különösen gond van akkor, ha úgy érezzük, hogy egy dicséretet nem tudunk kellemes érzésekkel fogadni, mert arra gondolunk, ok-ok, de ez így nem lett tökéletes.
Vajon miért kéne mindig mindenben tökéletesnek lenni? Vajon miért van az, hogy irreális elvárásaink vannak magunkkal szemben? Vajon miért nem fogadjuk el a tökéletlenséget? Vajon miért nem vesszük észre ezekben a tökéletlenségekben a tökéletességet? Vajon tényleg luxus érzés jól érezni magad, miközben a feladataidat csinálod? --> Nos, nem hiszem.
Pár jó tanács, hogy elviseld a tökéletlenséget, és ne szenvedj miattuk:
Nincs tökéletes ember, akkor se, ha Te azt hiszed, hogy van. :)
Meg kell bíznod másokban, és elfogadni segítségüket... még akkor is ha nem 100%-os, amit csinálnak. Pont jó a 80% is.
Mellesleg többet nyersz az együttműködéssel, mint hinnéd. Ugyanis, ha ezt a tételt elfogadod, egyúttal meg is mutathatod, hogy hogyan is kell csinálni, amit elvársz. Ebből tanulhatsz Te is és a másik is... és megtörténik a csoda, egymástól tanultok, és együtt többek lesztek, mint külön-külön. Ezt élvezve pedig esetleg nem a tökéletességet hajszolod, hanem "csak" törekszel rá, és élvezed az oda vezető utat.
Ne ülj rá a határidőre, és ne odázd a feladatod végrehajtását. Kérj segítséget, találd meg azt, aki tudja, vagy akiben megbízol, hogy a frusztrációd csökkenjen. Tudod, nem kell mindent neked csinálni. :)
Azonosítsd be, mi miatt nem elég jó, amit csinálsz. Mi az a legrosszabb dolog, ami történhet? Na, az az ami megbénít, az a félelem... Azonosítsd be, mi től félsz. Akkor esélyed van rá, hogy szembenézz vele, és esélyed lesz rá, hogy megoldd.
Ne csak azt vedd számba, hogy hogyan lehetne jobban csinálni a dolgot, amit épp csinálsz, hanem azt is, mennyi mindent elszalasztasz az által, hogy ezzel piszmogsz, hogy javítgatod, hogy időt pazarolsz a tökéletesség végtelenségéig. Jusson eszedbe, mennyi mindenről mondasz le ezek miatt... például egy randi, egy közös vacsi a családdal, esetleg egy kihagyott színház, edzés, vagy bármi más... Szóval az univerzum kompenzál, amíg a tökéletességet keresed, addig az idődet pazarlod más fontos dolgokról való lemondással. Gondolkozz ezen, mit miért csinálsz.
Ha sikerül kordában tartani azt, hogy javítgass, illetve halogass, ne feleljen meg semmi, mert nem tökéletesen jó, hanem el tudsz fogadni egy kevésbé tökéletest bizonyos határidőn belül, akkor sokat léptél előre. Tűzd ki, hogy mikorra készülsz el, akármilyen állapotban is van az adott feladatod, abbahagyod, illetve leadod, mint befejezett munkát. (Illetve sportolóként aznap már nem edzel tovább, eddig és nem tovább.) A határidő ne frusztráljon segítsen a végső állapotot elérni, ahova el akarsz jutni.
Ha egyszerűen képtelen vagy nekiállni, mert megbénít, hogy nem vagy elég jó, a következőt teheted. Tegyél bármit az ügy érdekében. Mindegy mit, mert az már sokkal több, mintha neki se állnál. Akárhogy is, ha képes vagy egy lépéssel közelebb lenni a célhoz, képes leszel a következő lépést is megtenni, és lépésről lépésre előrehaladni. A helyzet a következő: az apró lépések közelebb visznek a kitűzött célod felé, és többet tanulsz magadról, mint hinnéd. Mellesleg a végén még el is éred a célt, amit kitűztél magad elé.
A tökéletlenség egyenlő a hitelességgel, a sebezhetőséggel, és a bátorsággal. Bátornak kell lenned, hogy elfogadd magad, az értékeidet lásd és ne a hátrányaiddal foglalkozz, mi az ami nem megy. Hiszen ez nem okoz boldogságot, de ha tisztában vagy az értékeiddel, azt ki tudod aknázni, és csodálatos dolgokat tudsz elérni.
Theodor Roosvelt azt mondta, hogy az a legrosszabb, he nem választasz semmit. Így a bénultság a legrosszabb, amit tehetsz, mert sokkal hatékonyabb, ha egy téves dolgot választasz, mintha semmit. Logikailag meg lehet érteni, hogy döntéshelyzetben dönteni szükséges. Ha esetleg rosszul választunk, akkor megismerünk egy olyan utat, amelyik nem visz előre, és van esélyünk elfordulni a helyes út felé. Ha nem döntünk, esélytelenek vegyunk. Rosszabb, mintha kipróbálnánk valamit. Így a sportolók esetében létfontosságú, hogy merjen dönteni. Ezt sose felejtsd el.
És ebben az esetben a hatékonyság, mint fogalom bejön a képbe. Minőségileg jó dolgot elvégezni a bajnokok erénye, jól és még jobban teljesíteni szintén, de a maximalisták nem tudják értékelni sem az elért eredményt, sem megélni a sikert. Cikkünk azért íródott, hogy ha felfedezed ezeket a dolgokat, feltétlenül foglalkozz a dologgal, és próbáld meg tisztázni, hogy mi jellemző Rád.
A lábak vérkeringésének akadálytalan működése rendkívül fontos. A vadgesztenye-kivonat, a vénák évszázados balzsama, bizonyítottan kedvező a seprűvéna tágulat, ill. visszeres „nehézláb-érzés” esetén.
Comments